Legkeresettebb alkotók
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Tornai Gyula keresett alkotó
    Tornai Gyula
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János
  • Vaszary János keresett alkotó
    Vaszary János

Kmetty János Tanulmányok

  1. Kmetty János - A Nyári Kaszinó épülete Kecskeméten
    1. "Az ígéret földje beváltotta a reményeket." Kmetty János Önéletrajzában ezekkel a szavakkal jellemezte 1911-es párizsi tanulmányútját. A francia főváros művészeti élete, a Louvre klasszikusai és a modernek, elsősorban Cézanne képei életre szóló festői muníciót adtak számára. Budapesti élményei, a Nyolcak 1909-es tárlata, Ferenczy korrektúrái és persze a barátokkal, Nemes Lampérthal, Uitzzal folytatott viták mind igazolást és megerősítést nyertek az ott eltöltött fél esztendő alatt. "Párizs nekem nem utazást jelentett, hanem a vágyaim és festőélményeim igazolását." - vallotta egy fél évszázad távolából is. A kor legbővebb Cézanne anyagát felvonultató Pellerin-gyűjtemény meglátogatása stílusformáló élményt jelentett a fiatal festő számára: "A kollekció felemelő volt, a Nagy fürdőzőkkel és a többi remekkel. Azt a meghatottságot, ami eluralkodott rajtam, szavak nem világíthatják meg. Még ma is ott vagyok néha a villa lépcsőházában, a hall szerű teremben, a szobákban a képek között." Cézanne és a kubisták, elsősorban Picasso munkásságának mély megértését Kmetty számára a Nyolcak itthoni kiállításai és Kernstok elméleti előadásai alapozhatták meg. "A műkert zöldellő fái alatt új hajléka van a magyar művészetnek" A Lyka Károly szerkesztette Művészet publicistája 1912 végén e lelkesült szavakkal kezdte cikkét, melyben Kecskemét művészeti életét mutatta be. Az egyre gazdagodó alföldi város vezetői 1909-ben határoztak a művésztelep létrehozásáról. Az ide költöző festők többsége az új eszmék elkötelezettje volt. Az Iványit követő nagybányai neósok - Perlrott, Bornemisza, Ziffer - a francia fauveok felszabadult koloritját, dekoratív, nagyvonalú formakezelését hozták Kecskemétre, s ez nem volt idegen a kezdeményezők, elsősorban Falus Elek szecessziós alapállásától. Ebbe a friss, újat akaró szellemi, művészi közegbe érkezett a Párizsból hazatérő Kmetty, s hozta magával Cézanne és Picasso hatását, a kubizmus letisztult, geometrikus, szigorú festői látásmódját. Kmetty életművében - Iványi-Grünwaldhoz, Perlrotthoz és Uitzhoz hasonlóan - a kecskeméti epizód külön, összefüggő korszakot jelent. Több festményén is feltűnnek a város jellegzetes épületei, a vásártér, a múzeum klasszicizáló, portikuszos homlokzata, s mint képünkön, a Kaszinó épülete. E tájképek korabeli sikerével magyarázható, hogy Kecskemét vezetői 1913-ban éppen Kmettyt bízták meg a város jellegzetes részleteinek megörökítésével. Kecskeméti korszakának kiemelkedő értékeit jelzi, hogy a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán is egy itt készült, az orfikus kubizmus stílusjegyeit mutató alkotás reprezentálja művészetét. Képünket látva találónak érezzük Rabinovszky Máriusz, a korszak egyik legjelentősebb kritikusának szavait: "Kmetty műveiből valami alpesi, híglevegőjű, idegnyugtató csend árad. Csengő, hangtalan csend; kedves, mély nyugalom."

      KIÁLLÍTVA
      Mű-Terem Galéria, A magyar festészet rejtőzködő csodái -* Válogatás
      magyar magángyűjteményekből I. 1853-1919. Budapest, 2004

      REPRODUKÁLVA
      A magyar festészet rejtőzködő csodái - Válogatás magyar
      magángyűjteményekből I. 1853-1919. Budapest, 2004. (260. oldal)
      Mű-Terem Galéria, Budapest, 2004.

      IRODALOM
      Kmetty János: Önmagamról. In.: Műbarát, 1922. 5. sz.
      Kállai Ernő: Új magyar piktúra. Budapest, 1925.
      Rabinovszky Máriusz: Kmetty János kiállítása. In.: Nyugat, 1929. II. 16.
      Kárpáti Aurél: Kmetty János művészete. In.: Magyar Művészet, 1938. II. sz.
      Kassák Lajos: Műterem látogatás Kmetty Jánosnál. In.: Magyar Nemzet, 1941. XI. 16.
      Pogány Ö. Gábor: Kmetty János. In.: Tér és Forma, 1947. 9. sz.
      Kmetty János: Festő voltam és vagyok. Budapest, 1976.
      Ury Ibolya: Kmetty János. Budapest, 1979.
      MP

  2. Kmetty János - Csendélet gyümölcsökkel
    1. Kiállítva:
      Home Galéria, 2001. Dec4-24., Kmetty János retrospektív kiállítása, Szentendrei Művészetmalom 2005. Jún. 4- 24.
      Reprodukálva:
      Kmetty János retrospektív kiállítása, Szentendrei Művészetmalom kat. 29.

  3. Kmetty János - Nagybányai utca
    1. Szerepelt a BÁV 44.képaukcióján, 1977.december, 163.tétel
      Reprodukálva:
      URY Ibolya, Kmetty János, Budapest, Képzőművészeti Alap, 1979.

  4. Kmetty János - Nagybánya
    1. "Férfias erővel teli egyéniség. Még kicsiny méretű képei előtt is valami nagyra gondol a néző. Puritán lelket érez meg benne, olyan művészét, aki nem alkuszik, mert művészetére az életét tette föl. Olyan művészét, aki nem ismeri a játékots akitől idegenek azok a kacérkodó fogások, melyek másfajta művészeknek akkora sikereket szereznek. A művészet neki halálosan szent ügye, benne önmaga vágyódásának kifejezése a végső célja. Ennek a célnak érdekében minden hívságos örömet feláldoz."(Elek Artúr: Kmetty János. In: A Műbarát, 1922. 110. l.)

      "Így állok ma itt hitben, művészi hitben s ma nem zavar sok-sok kérdés, mert sok felmerülű kérdés közt igazodtam el s el fogok igazodni, amíg az agyam ép és a szeretet velem van. Azért domborítom ki a szeretet, mert ezt tartom a bűvös kulcsnak, ami kinyit minden kaput. Ez mentett meg jelszavaktól s ez vezérelt át individualista lázon s ez igazít el az izmusok tömegén s ez gyógyszerem nagy lelki válságok idején, ami velejár a művészetünkkel.Ha sokat emlegettem édesanyámat, azért tettem, mert a lényeget: a szeretet, a tiszta szívet tőle kaptam.Ha keveset beszéltem a gyakorlati utamról, technikákról s egyebekről, azt azért tettem, mert az nem lényege fejlődésemnek s mert a titok nem ezekben van, hanem az emberben, más szóval a lélekben."(Kmetty János: Önmagamról. In: A Műbarát, 1922. 112. l.)
      RA

  5. Kmetty János - Csendélet fehér kannával és gyümölcsökkel
    1. Kmetty János most bemutatott alkotása nem "csupán" azért érdemel kitüntetett figyelmet, mert vitathatatlanul az életmű korai korszakának egyik legfontosabb darabja, hanem azért is érdemes alaposabban megvizsgálni, mert rajta keresztül általános, a magyar avantgárd festészet egészére vonatkozó következtetéseket is tehetünk. A több mint kilenc évtizedes lappangás után felbukkant festménynek egyetlen korai párhuzamát ismerjük, mely ma a Kieselbach-gyűjteményben található, s mely nem pusztán témájában, de kompozíciós megoldásában és festői stílusában is tökéletes analógiája a most aukcióra kerülő műnek. E két festmény a legszebb bizonyítéka annak, milyen hatalmas hatást gyakorolt a modern magyar festészetre Cézanne művészete.
      A Miskolcon, majd Kassán gyermekeskedő, a festészet első fogásait Halász-Hradil Elemértől elleső Kmetty 1908-ban költözött Budapestre. Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában tanult, s esténként Ferenczy Károly rajzóráit látogatta az Epreskertben. Olyan fiatal festőkkel került barátságba, mint Uitz Béla, Nemes Lampérth József, Erős Andor és Dobrovits Péter, akik a Nyolcakat követő fiatal avantgárd generáció gerincét alkották. Bár Kmetty már ezekben az években megismerte a modern francia piktúra legnagyobb alakjait, ám az igazi áttörést 1911-es párizsi útja hozta meg. A korábban csupán folyóiratok lapjain vagy rövid, elvétve Budapestre kerülő kiállításokon feltőnő képek a francia fővárosban váltak számára igazán elérhetővé, átélhetővé.
      Kmetty közel fél évet töltött Párizsban, szisztematikusan járta a kortárs kiállításokat, a legjelentősebb magángalériák tárlatait, de alaposan tanulmányozta a múzeumok, elsősorban a Louvre kollekcióit is. A hatás elsöprőnek bizonyult: "Az ígéret földje beváltotta a reményeket... Megnéztem mindent, amit csak látni lehetett, s egyebet sem tettem, csak néztem, hogy valóban lássak, és lassan megláttam a fonalat a legrégibb művészetektől a legújabbig. Fonalat, mely minden idők művészetének lényege, bármely formai megjelenésű legyen is az." Kmetty szisztematikus, kutató alkata nem elégedett meg Párizs modernségének befogadásával: szintetizálni akarta a régit és az újat, időtálló, "nagy" mű megalkotásának igénye hajtotta. Két igazi, művészi és etikai értelemben is követendő példaképre talált Párizsban: a klasszikus korok művészetéből Leonardo, míg a közelmúlt alkotói közül Cézanne gyakorolt rá reveláló hatást. A kor legbővebb Cézanne anyagát felvonultató Pellerin-gyűjtemény meglátogatását még a több mint 60 év elteltével született önéletrajzában is jól átélhető izgalommal idézi fel. "A kollekció felemelő volt, a Nagy fürdőzőkkel és a többi remekkel. Azt a meghatottságot, ami eluralkodott rajtam, szavak nem világíthatják meg. Még ma is ott vagyok néha a villa lépcsőházában, a hall szerű teremben, a szobákban a képek között." Cézanne és a kubisták, elsősorban Picasso munkásságának mély megértését Kmetty számára a Nyolcak itthoni kiállításai és elsősorban Kernstok elméleti előadásai alapozhatták meg. A művész - érvelt Kernstok 1910-ben - hiába próbál versenyre kelni a természettel, ha célja a puszta ábrázolás. A körülötte lévő világot tehát nem lefestenie, reprodukálnia kell, hanem vele egyenértékű, öntörvényű univerzumot kell alkotnia. "Nem tudományt a festésbe, nem érzések játékát, hanem igenis értelmet a festésben, fegyelmezett emberi agymunkát..." Ez a fegyelmezettség, logika és megfontoltság hatja át a most bemutatott művet is, melyet művészi erényei - végsőkig kiegyensúlyozott kompozíciója, stabilitást, a megváltoztathatatlanság illúzióját sugárzó formai rendje, kékes tónusharmóniája és finoman kiegyensúlyozott hideg-meleg színpárjai - a magyar avantgárd művészet második generációjának kiemelkedő darabjává avatják. A kép - melynek középpontjában, gravitációs centrumában állva Napként uralkodik a fehér teáskanna - egyértelműen utal a modern magyar festészet egyik legfontosabb ihlető forrására: Kmetty örök ideáljának nagyságát, Cézanne rabul ejtő inspiráló erejét hirdeti.

      IRODALOM
      Kmetty János: Önmagamról. In: Műbarát, 1922. 5. sz. 115. l.
      Kmetty János: Festő voltam és vagyok. Budapest, 1976.
      Ury Ibolya: Kmetty János. Budapest, 1979.
      Ráth Zsolt: Kmetty helye a magyar korai konstruktív törekvések között.In: Sub Minervae Nationis Praesidio. Tanulmányok a nemzeti kultúra kérdésköréből Németh Lajos 60. születésnapjára. Budapest, 1989. 265-274. l.
      MP

  6. Kmetty János - Asztali csendélet almákkal, kaktusszal
    1. Kmetty a húszas évek közepétől életművének legkiegyensúlyozottabb korszakába lép. Az 1937-ben a Fränkel Szalonban rendezett kiállításáig húzódó periódusában minden addigi korszakától eltérő gazdagság és sokszínűség jellemzi festészetét. Korábbi sötét tónusú és komorabb hangulatú képeit ekkor lazább szerkesztésű kompozíciók és üde színhasználat váltják fel. A formák zártsága továbbra is megmarad kompozícióin, de a plasztikus elemek tömbszerűségét felváltó dekoratív színkezelés egy expresszívebb, izgalmasabb festészetet eredményez. Minden kétséget kizáróan Asztali csendélet című képe is e periódusába tartozik.
      Talán nem véletlen, hogy éppen csendéleteiről ismerjük leginkább Kmetty mestert. A portré műfaja mellett legkedvesebb témája a gyömölcskosarakból, vázákból és palackokból, ritkábban virágokból összeállított asztali kompozíció. Néha egy-egy újsággal, figurával vagy arcképpel teszi személyesebbé, választékosabbá e témát, mint a jól ismert "KUT csendéleteken", ahol az azonos nevű művészcsoport folyóiratát helyezi kompozíciói középpontjába.
      E jellegzetes műfaj XX. századi népszerűségét a francia kubizmusnak köszönhette. Kmetty is Párizsban, az irányzat bölcsőjében ismerkedett meg a témában rejlő művészi lehetőségekkel. A Cézanne óta újra óriási népszerűségnek örvendő műfaj ekkor azonban már sokkal inkább a festészet formai problémáihoz kapcsolódott, mint a németalföldi piktúrát jellemző látványfestészeti jelenségekhez. A kubisták első, ún. analitikus kísérleteihez visszafogottságában, puritánságában szinte tökéletesen megfelelő téma egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a kiállítás látogatóinak köreiben is. Az 1911-ben Berény Róberttel, Czigány Dezsővel, Czóbel Bélával a Julian Akadémiát látogató fiatal Kmetty-t is hatása alá keríti Braque és Picasso kubizmusa, mely a későbbiekben alapvető meghatározójává válik művészi szemléletének. "A csendélet nemcsak mint festészeti téma, hanem mint világszemlélet volt a vita-viharok tárgya" - írja erre az időszakra visszaemlékezve a művész. Cezanne tisztelete és a kubizmus szellemisége a XX.- századi magyar művészetben szinte egyedülálló módon egész életművének alappillére marad.
      Kmetty munkásságára, mint az egyetlen kubistának tekinthető magyar festészeti életműre, általánosan jellemző a formai problémák iránti fokozott érdeklődés. Csendéletei e kérdés körüljárásának egyes állomásai, melynek kísérletei során a művész végtelenül következetes és kitartó. "Mint Odysseus, ő is odakötötte magát az árbóchoz, a szirének csábítása ellen"- írja, ma már kissé szokatlannak és bizarrnak tűnő hasonlattal élve, a műkritikus Kárpáti Aurél, Kmetty tudatos formai építkezését méltatva. Csendéletei felmondják a látvány hagyományos ábrázolásának törvényszerűségeit, ehelyett a festő a motívumaiból szervez új formai egységeket. Ez figyelhető meg Asztali csendélet című képén, valamint a szentendrei Kmetty János Múzeum tulajdonában lévő Gyümölcscsendélet korsóval című, ugyancsak 1930 körül készült festményén is. A szinte felülnézetből ábrázolt asztallap látványa ellentétbe kerül az asztalon álló palack és váza síkszerű, frontális képével - nem is beszélve az asztallapra "szögezett" almáról. A formai ellentmondást, mely a képet feszültséggel telíti, Kmetty a gyümölcskosár színkontrasztokra épülő plasztikus tömegével, a szín cézanne-i, modelláló értékével kapcsolja újra harmónikus egységbe.
      Ily módon jönnek létre változatos rózsaszín és világoskék csendéletei, valamint tájképei a harmincas években. Megtartja a kubisztikus alapformákat, világos koloritú színekkel oldva fel a líraibb, érzékenyebb kompozíciók tömbszerűségét. Tájképeihez hasonlóan friss, lazúros technikájával teret enged művészetében az oldott és felszabadult festőiségnek. Ez a technika kivételes jelentőségűvé emeli a festő e periódusának alkotásait, amelyeknek jelentőségét talán Lyka Károly szavaival összegezhetnénk a legegyértelműbben: "...Leszűrődött ízlés lírája."

      Irodalom:
      Kállai Ernő: Új magyar piktúra. Budapest, 1925.
      Kárpáti Aurél: Kmetty János művészete. Magyar Művészet, 1938/II.
      Lyka Károly: Festészetünk a két világháború között. Budapest, 1952.
      Kmetty János: Festő voltam és vagyok. Összeállította: Kovalovszky Márta, Budapest, 1976.
      Ury Ibolya: Kmetty János. Budapest, 1979.
      KG

  7. Kmetty János - Utcarészlet férfialakkal, 1930 körül
    1. Kiállítva:
      - Kmetty János festőművész emlékkiállítása. Műcsarnok, Budapest, 1977. katalógus: szám nélkül
      - Kmetty János (1889–1975) emlékkiállítása. MűvészetMalom, Szentendre, 2005. katalógus: 19.

      Reprodukálva:
      - Ury Ibolya: Kmetty János. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1979. VI. kép

      Aukcionálva:
      - BÁV 18. aukció, 69. tétel

  8. Kmetty János - Intérieur csendélettel
    1. Proveniencia:
      - egykor Szilágyi Sándor gyűjteményében

      Kiállítva:
      - Kmetty János festőművész gyűjteményes kiállítása. Fränkel Szalon, Budapest, 1937. november 7–21. katalógus: 28.

      Reprodukálva:
      - Magyar Művészet, 1938. 45. oldal

  9. Kmetty János - Gyümölcscsendélet kék korsóval
    1. Proveniencia:
      - korábban Kalmár Ernő tulajdonában

      Kiállítva:
      - Kmetty János festőművész emlékkiállítása. Műcsarnok, Budapest, 1977. katalógus: szám nélkül

      Reprodukálva:
      - Ury Ibolya: Kmetty János. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, Budapest, 1979., XV. kép

       

  10. Kmetty János - Leány gitárral
    1. "Cézanne, Matisse, Picasso művei fúrták az oldalamat és huszonegyéves fejjel, 1911 elején magához ragadott Párizs..." Szavaihoz híven, Kmetty számára a francia festészet, elsősorban a Cézanne szerkezetes látásmódját továbbfejlesztő kubisták művészete, az életművön szinte töretlenül végigfutó inspirációt jelentett. A magyar művészetben Picasso és Braque példája - nehezen megfejthető okokból kifolyólag - Európa többi részéhez képest kevésbé talált követőkre. Szobotka Imre vagy Ferenczy Béni szinte vegytisztán de csak epizódszerűen alkalmazták módszereiket, Réth Alfréd és Csáky József pedig hamar elszakadtak Magyarországtól. A XX. század magyar festészetének történetében Kmetty művészete mutat feltűnő és hosszantartó rokonságot a francia kubisták törekvéseivel. Ám ez a közösség nem direkt formai párhuzam, inkább a közös forrás, Cézanne, analizáló, újraszerkesztő, racionális képalakítási módszerének tudatos és következetes követéséből fakad. Ösztönös ódzkodása bármiféle epigonizmustól, Kmettyt egy sajátos, nehezen összetéveszthető stílushoz vezette. Mindenkor a természet jelentette számára a kizárólagos formai bázist, s egyetlen képén sem jutott el a teljes absztrakcióhoz. Az alkotói folyamat során az ábrázolás tárgyát nem bontotta alapvető mértani testek halmazává, de a végletesen leegyszerűsített formákat kíméletlen, szinte mérnöki szigorral építette képi konstrukcióvá. A látvány rögzítése helyett a szerkezet rejtett összefüggései érdekelték, maradandó, szükségszerű, öntörvényű világot akart teremteni minden festményén. Ezzel a végletes kompozíciós szigorral magyarázható témáinak puritán egyszerűsége. Csendéletek, önarcképek, egymagukban álló figurák töltik ki Kmetty festői életművének fontos fejezeteit. A témavariációknak ez a tudatos leszűkítése a módszeres, aprólékos képépítés következménye, a formálás szűkszavúsága a lényegre való koncentrálásból, megragadásának szándékából fakadt. A tökéletes formai rend megteremtésének elsődleges célja száműzte festészetéből az esetleges, változékony effektusokat, a fény által modellált plasztikus formát a síkba transzponálta, finom tónusátmenetek helyett egyenletes színfoltokkal dolgozott. A 30-as évek folyamán ez a következetes, kubisztikus szemlélet idővel feloldódott, képei festőibbé váltak, de ezzel együtt vesztettek feszességükből, kompozíciós stabilitásukból.
      A nő gitárral című kép még Kmetty stílusának átformálódása előtt készült. Magán viseli a cézanne-i tradíciót követő festői módszerének minden lényeges vonását: A hangsúlyos síkszerkesztés, a függőlegesek rendteremtő ritmusa, a képalkotó elemek gúlába rendezése a stabilitás, a szerkezet szükségszerűségének érzetét keltik. A művész monográfiájában szereplő egyértelmű analógiák alapján elkészültének dátumát 1930-ra, illetve az ezt övező egy-két évre tehetjük.

      Irodalom:
      Ury Ibolya: Kmetty János. Budapest, 1979.
      Lóránth László: Paletta. Jelen Könyvkiadó. é.n.
      Kmetty János: Festő voltam és vagyok. Budapest, 1976
      Kárpáti Aurél: Kmetty János művészete. Magyar Művészet, 1938. II.sz.
      Kmetty János Emlékkiállítás. Budapest, Műcsarnok, 1977. Katalógus.
      MP

  11. Kmetty János - Nagybányai utca
    1. Reprodukálva:
      Szenvedély és tudás. Bedő Rudolf műgyűjteménye Szerk. Molnos Péter, Kieselbach Galéria, 2010. 150. oldal

  12. Kmetty János - Műtermi csendélet
    1. Kiállitva:
      - Kmetty János emlékkiállítás Kmetty János festőművész kiállítása halálának 30. évfordulója alkalmából. 2005. 06.14. - 07.24., Művészeti Malom, Szentedre
      - A magyar kubista Kmetty János kiállítása Az MKB Bank szervezésében. 2008.09.25.-12.31., Hermann Ottó Múzeum, Miskolc

      Reprodukálva:
      - A magyar kubista - Kiállítás katalógus, 64. oldal Kmetty János kiállítása Az MKB Bank szervezésében. 2008.09.25.-12.31., Hermann Ottó Múzeum, Miskolc

  13. Kmetty János - Önarckép palettával
    1. "...a szellemi csomagom, amit Párizsból magamban és magammal hoztam, egy életre való volt, ma sem fogyott ki. Új természetszemléletet jelentett ez, új ábrázolási formát és módszert: a kubizmust." (Kmetty, 1976, 73) Az 1911-es párizsi tanulmányútjáról hazatért Kmetty művészetét a kubizmusból leszűrt tanulságok a konstruktívabb szerkesztésmód irányába terelték. Ez az egyénileg értelmezett kubisztikus formálásmód jellemzi az 1910-es évek első felében festett önarcképeit is. Az itt bemutatott, 1914 körül született Önarckép palettával Kmetty portréművészetének kiemelkedő darabja. Az érzelemmentes és tárgyilagos ábrázolásmód, a visszafogottan hűvös színvilág, a figura mereven hierarchikus tartása, mind a monumentális kifejezés szolgálatába állított eszközök Kmetty művészetében.
      Ltsz.: 89.22.1.

      Aukcionálva:
      BÁV. 28. Képaukció, Budapest, 1972. szeptember, Kat. sz.: 145. Reprodukálva a katalógusban.

       

  14. Kmetty János - A kisded imádása
    1. Kmetty 1916 áprilisában és 1917 júniusában részt vett a "Hetek"-ként emlegetett, "Fiatalok"- művészcsoportosulás Nemzeti Szalonbeli kiállításain. Az utóbbi tárlat katalógus-előszavában olvashatjuk a következőket: "Véleményünk, hogy a fiatalság, amely megragadta iskolának a kubizmus adta alapelveket, hogy felhasználja, egy a progression túl ható művészet megcsinálására, megtette az első döntő lépést a huszadik század nagy monumentális művészete felé." A klasszikus és modern művészet közös nevezőjének kutatását végző Nyolcak festészete és az első világháború után Szőnyi István és köre művészetében kiteljesedő új klasszicizmus közötti folytonosságot ismerjük fel e művészcsoport tevékenységében. A háború alatti éveket Kmetty a reneszánsz művészet igézetében töltötte.

      A biblikus és árkádia-témákat hagyományos kompozíciós sémákra építő, de a kubizmusból leszűrt tanulságokat is felhasználó művek szorosan kapcsolódtak a háborús évek alatti hazai festészet klasszicizáló irányához.

      Ltsz.: 89.32.1.

      Aukcionálva:
      Bizományi Áruház Vállalat 65. Képaukció, Budapest, 1984. december, Kat. sz.: 150.

      Irodalom:
      Molnos Péter: Kmetty János: Aranykor (Forrásnál), 1915 körül, In.: Kieselbach Galéria téli képaukció katalógusa, 2001, 30-33.

  15. Kmetty János - Alföldi táj
    1. A Tanácsköztársaság bukását követően Kmetty – számos kortársához hasonlóan – egyfajta szellemi emigrációba vonult. A nagy kiábrándulás időszaka volt ez azok számára, akik hittek a társadalom szocialisztikus eszközökkel történő megreformálásában. A monumentális falképterveket és allegorikus-szimbolikus kompozíciókat Kmetty művészetében is a hétköznapi képtémák váltották fel. Csendéletek, tájképek és önarcképek alkotják az 1920-as évek első felében született műveinek javát, melyek letisztult szín- és formavilága a modern európai festészet egyik legnagyobb mesterének, Paul Cézanne művészetének követését és annak tárgyilagos szemléletét tükrözik. Kmetty itt bemutatott tájképének linóleummetszetű párdarabját a Magyar Írás című lap reprodukálta 1922 márciusában.

  16. Kmetty János - Szentendrei látkép ablakból
    1. Kmetty János az 1920-as évek elejétől már szórványosan dolgozott Szentendrén, de csak a következő évtizedben vált rendszeres, nyarankénti munkahelyévé a festőiségével oly sok művészünket megigéző Duna-menti városka. Kmetty festészete az 1920-as évek második felétől új korszakába lépve líraibb jellegűvé vált. Budapest, Nagybánya és Szentendre háromszögében bontakozott ki a korábbiaktól gyökeresen eltérő művészetének újabb fejezete. Megváltozott művészi szándékainak megfelelően, a pasztózus olajfestéket egyre gyakrabban cserélte fel a fakófényű temperával és az érzékenyen vibráló pasztellel. Mind az itt bemutatott, bravúros egyszerűségbe tisztult pasztell-tájkép, mind pedig a hátoldalán lévő, összefont karú álló nőalakot ábrázoló, finom színátmenetekben gazdag akvarell, Kmetty 1930 körüli, redukált formavilágú dekoratív művészetének remek darabja.

      Reprodukálva:
      Ury Ibolya, Kmetty János, Budapest, Képzőművészeti Alap, 1979, 23. ff. kép.

      Kiállítva:
      Kmetty János festőművész emlékkiállítása, Budapest, Műcsarnok, 1977. Kat. sz. n.

  17. Kmetty János - Asztali csendélet
    1. Kmetty második, 1927-es párizsi utazása során szembesült a kubista formálásmódban rejlő további lehetőségekkel, elsősorban George Braque és az ebben az évben elhunyt Juan Gris művészetén keresztül. Braque szintetikus kubizmusának hatása fedezhető fel Kmetty 1930 körül festett csendéleteiben, melyeken az ábrázolt tárgyak dekoratív motívumokként rétegződnek egymásra. Kmetty csendéletek sorozatán kísérletezte ki a hétköznapi használati tárgyak plasztikai jelekké való egyszerűsítését. Az itt bemutatott csendélet hátoldalán lévő, Revue folyóirattal ábrázolt nőalak szintén ismétlődő motívum Kmetty 1930 körüli festészetében. "E festményt – mint Kmetty összes újabb művét – nem tekinthetjük tiszta, a fogalom francia értelmében vett kubista alkotásnak. Csak az inspiráció és a problematika kapcsolják a francia kubizmushoz, a megoldások módszerében már kevesebbet tanult és helyenként sok egyéni elemet tudott belevinni képeinek konstrukciójába." (Péter, 1931, 94.)

      Irodalom:
      Péter András: Fruchter Lajos gyűjteménye, Magyar Művészet, 7/2, 1931, 61-110.
      Kopócsy Anna: Kmetty János: Csendélet az Újság című lappal, In.: Mű-Terem Galéria 2. tavaszi képaukció katalógusa, 1999, 94-95.
      RA

       

  18. Kmetty János - A kis család (A festő és családja)
    1. Feltehetően kiállítva:
      Kmetty János festőművész emlékkiállítása, Budapest, Műcsarnok, 1977. Kat. sz. n.

  19. Kmetty János - Szentendreiek
    1. Kmetty János élete utolsó másfél évtizedében is számos önarcképet alkotott, kibontakozó üvegablak-festészetével párhuzamosan. Utolsó korszakának élesen metszett mértani formákból építkező kompozícióiban ugyan töretlenül érvényesülnek a kubizmusból leszűrt tanulságok, de Kmetty ekkorra már teljesen függetlenítette magát a külföldi hatásoktól. Lírai képek sorozatában vallott feleségéhez fűződő bensőséges viszonyáról és Szentendre városához valamint lakóihoz egyre erősebb szálakkal való kötődéséről.

      "1972. VI. hó a dátuma e soraimnak. 83-ik évemben élek, és 20 éves koromtól foglalkozom festészettel. Gyakorló festő vagyok, ilyenformán több mint 60 éve az új magyar festészet ösmerete mellett elméleti meggondolásokkal is foglalkoztam, fiatal korom óta. Az új európai festészet természetesen csak részlegesen más-más időszakokban tudott foglalkoztatni. Nem vagyok történész és esztéta. Folytonosan ilyen tanulmányokat nem folytattam. Festő voltam és vagyok, annak minden követelménye szerint." (Kmetty János, 1972. június)

      Kiállítva:
      Kmetty János festőművész emlékkiállítása, Budapest, Műcsarnok, 1977. Kat. sz. n.

       

  20. Kmetty János - Városliget
    1. Az idő haladtával egyre több olyan festmény bukkan fel, amely a Városliget egy részletétörökíti meg. Ahogyan Párizsban a Bois de Boulogne vagy a Luxembourg-kert vált afestők kedvenc motívumává, egyre inkább úgy tűnik, a Városliget is hasonló szerepettöltött be a 20. század tízes éveiben a hazai festőknél. Nevezetesen Ferenczy Károlybizonyos tanítványairól van szó, akik esti aktrajzolásra jártak az Epreskertbe. Kmetty1909-ban látogatta a tanfolyamot, majd az 1911–12-es évfolyamra újból bejárt, de ekkormár Nemes Lampérth Józsefet és Uitz Bélát is itt találjuk. A baráti társasághoztartozott Diener Dénes Rudolf és Erős Andor, akik Ferenczy rendes növendékei közétartoztak. Szinyei Merse Pál vezetése alatt a Képzőművészeti Főiskolán a természetbenvaló festés jóval nagyobb szerepet kapott, mint korábban. Az Epreskert pedig közel,csak néhány lépésre a Városligettől található, így logikusan vált a főiskolán folyóplein-air tanulmányok kiegészítő helyszínévé. (Az utóbbi évek Virág Judit Galéria aukcióin,kiállításain szerepelt Dienertől, Kmettytől és Nemes Lampérthtől is Városligetiparkrészlet.)

      Kmettytől városligeti részleteket (grafikákat és olajfestményeket) 1911-től kezdődőenismerünk, és bizonyos, hogy rendszeresen kijárt ide festeni még néhány évig.Társbérlőként ekkoriban a szomszédos Hernád utca 11-ben lakott, tehát ez a helyszínadta magát. Az itt készült munkák részben megelőlegezik, illetve párhuzamosnak tekinthetőka Kecskeméti művésztelepen 1912-től kibontakozó, a klasszikus festői hagyománytés a modern képfelbontást szintetizáló művészet megteremtésére irányulókezdeményezéssel. Így a "Fiatalok" néven – 1914 körül verbuválódó, avantgardista csoport(akikhez az említetteken kívül többek között Perlrott Csaba Vilmos is csatlakozott)egyik előzményének tekinthető az itt folyó (közös) munka. A Városliget, mintegy városimegfelelője a nagybányai tájnak, lehetőséget adott az új generációnak modern tájképikísérleteire.

      Az aukción szereplő festmény egy olyan tájkivágatot ábrázol, amely Kmetty más művein,grafikáin is előfordul. A Magyar Nemzeti Galériában őrzött tusrajz, "Aréna útirészlet" is hasonló nézőpontból készült. Az Aréna út és környékének a kiépítése 1900-tól történt, számos épületet az akkor legmodernebb stílusban (art-nouveau) terveztek.(A képen ábrázolt házak ma is állnak: a Dózsa György út – Marek József utca sarkánlévő épületekről van szó.)
      Kmetty János 1911 januárjában tett párizsi útja meghatározóvá vált művészetében:"[…] a szellemi csomagom, amit Párizsból magamban és magammal hoztam, egy életrevaló volt, ma sem fogyott ki. Új természetszemléletet jelentett ez, új ábrázolási formátés módszert: a kubizmust. Túl az atmoszféra alkalmazásán, a síkon teret ábrázolni,színt és formát, ésszerűen" – emlékezett vissza erre az időszakra a festő. A Városligeti-sorozat éppen azért jelentős, mert ennek a friss tapasztalatnak a közvetlen megnyilvánulásaitmutatja. Kmetty szakít a nagybányai alapítók által képviselt intuitív tájfestészettel,helyette racionálisan, geometrikus módon szerkesztett kép megteremtésénfáradozik. A geometrikus formákra redukált természeti motívumok, a kaszálók figuráinakmechanikus, egyszerre való mozgatása, a fák sematizált alakzata, a visszafogottszínvilág, mind az új tájfelfogás jegyében születtek. Ugyanakkor Kmetty nem számoljafel a háromdimenziós teret. Éppen ennek a kettősségnek – a látványalapú festészetnekés az absztrakt képszerkesztésnek a kiegyensúlyozását mutatják ezek az 1911–12körül készült művek, melyek ritka és jelentős példái Kmetty kubizmus-variációjának.
      KA

       

  21. Kmetty János - Álló női akt
    1. REPRODUKÁLVA:
      •Kmetty János emlékkiállítása, Műcsarnok, 1977. kat. sz. n.
      •Ury Ibolya: Kmetty János. Budapest, 1979. 2 kép
      •Kmetty János Múzeum, Szentendre, 1981. kat. 2.
      KIÁLLÍTVA:
      •Kmetty János és Csorba Géza kiállítása, Belvedere, Budapest,1922., katalógus: 7.
      •Kmetty János emlékkiállítása, Szentendre, Művésztelepi Galéria 1976.

      KIÁLLÍTVA ÉS REPRODUKÁLVA:

      •Hungarian Masterworks. Selected work from the collection of Jill A. Wiltse and H. Kirk Brown III. From Impressionism to Modernism at The Project Space of Charlotte Jackson Fine Art, Inc., Santa Fe, New Mexico, 2008. katalógus: szám nélkül

      PROVENIENCIA:

      •egykor Barna Jenő tulajdonában Szentendrén a Kmetty János Múzeum állandó kiállításán szerepelt

      „HETEK”

      1916-ban a Nemzeti Szalon Tavaszi tárlatán szerepelt a „Fiatalok” más néven a „Hetek” csoportja. Az ún. kék teremben Diener Dénes Rudolf, Dobrovits Péter, Gulácsy Lajos, Nemes Lampérth József, Perlrott Csaba Vilmos és Uitz Béla között a fiatal Kmetty János is kiállított. Rá egy évre ugyanitt megrendezett kiállításuk katalógus előszavában (előzőekhez képest némileg változott a csoport összetétele) már művészi programjukat is összefoglalták. Eszerint legfőbb céljuk a kubizmus tanulságainak felhasználásával a „huszadikszázad nagy monumentális művészetének” létrehozása volt. A megvalósításhoz vezető úton a figurális stúdiumok, ezen belül egyetemes jelentésüknél fogva az aktábrázolások álltak. Szemléletbeli rokonság, illetve szoros baráti kapcsolat fűzte össze a csoporton belül Uitz Bélát, Kmetty Jánost és Nemes Lampérth Józsefet. Kmetty féléves párizsi tartózkodása után az 1911-12-es tanévben mindhárman esti aktrajzolásra jártak az Epreskertbe. Az első világháború időszaka alatt művészetükben egyre inkább a klasszikus mintaképekhez, elsősorban a 16. század olasz mestereihez fordultak. ugyanakkor Cézanne, Hans von Marées és a korai kubisták képépítési gyakorlatát is szemük előtt tartották, részben pedig a Nyolcak kompozíciós törekvéseit folytatták. A stílusszintézisre irányuló kísérleteknek az eredményei Kmetty művészetében azok az 1916-18 között készült aktos kompozíciók, melyek sorába képünk is tartozik.

      FARAGOTT KÉPEK

      Elek Artúr Kmetty János Belvederében rendezett gyűjteményes kiállítása apropóján festményeiről ezt írta: „Képei a kéknek és szürkének hideg tónusából kifaragott művek. A tónus az ő művészetében nem az a formalágyító színréteg, aminek más festők műveiben ismerjük. Kmetty képeiben nincsen semmi ellágyulás, inkább keménység van bennük, dagadó hatalmas, de mindjárt ki is hűlt megkeményedett formák. Haladása körülbelül olyan, mint a követ faragó szobrászé: mint emez, ő is arca verejtékével dolgozik, szívósan fejti ki tömegeit a térből és faragja ki a tömegből formáit...” Elek Artúr imént idézett gondolatai elsősorban a képek szoborszerűségre irányítják a figyelmet. Így az Álló női akt karakterét a klasszikus szobrászat legfőbb jellemzői határozzák meg: a kontraposztó, a test anatómiájának, a plasztikus formáknak, a tömegek kiegyensúlyozásának problémája. Mindezt erőteljes színredukció kíséri, mely szintén az akt térbeliségének érzékeltetésére szolgál. Éppúgy a plaszticitást hangsúlyozza a fény modelláló funkciója, mely egyúttal összefogja a nagy formákat. „A formák plasztikai ereje egyenlő a fény visszasugárzási erejével.”- vallotta Kmetty. A hideg színekből álló háttér testen jelentkező reflexei egyesítik a háttért az alakkal, ugyanakkor a hidegen megvilágított test élesen el is válik környezetétől. Az aktot körbevevő tér mélységét sötétebb tónusokkal, árnyékolással érzékelteti a festő. A klasszikus akt kubisztikus formajegyeket hordoz, amely elsősorban a test formáinak geometrizálásában, a tömegek összegzésére való törekvésben érhető tetten. A kompozíciós eszközök szélsőséges használata (fény-szín), a klasszikus és a modern képalkotási metódusok egyesítése (reneszánsz-kubizmus) illetve a kétféle művészeti ág (festészet és szobrászat) egymásba játszása képi feszültséget teremt.

      A NAGY KOMPOZÍCIÓ

      Kmetty János festészetében az 1916-tól a húszas évek elejéig tartó periódus alatt készült figurális kompozíciók nagyszabású freskóterveihez szolgáltak előzményül, melyek az árkádiát újra megtaláló emberiség jelképei lettek volna. Az életmű ebből az időszakából ismert monumentális aktábrázolások: Két álló női akt drapériával 1918 körül (Ferenczy Múzeum); Ülő nő 1917 (MNG); Álló nő (MNG) rokonai festményünknek. A Két álló női akt drapériával noha az autonómia igényével készült, egyúttal tanulmányként szolgált a Koncert című freskótervhez. (Az 1918-ban megvalósult olajfestmény egészen más formai megoldásokat választott.) A Műterem Galéria aukcióján szereplő akt kevésbé túlzó formáival szintén a monumentális stílus kialakításának folyamatába kapcsolódik. Noha Kmetty elképzelt freskóinak megvalósítására végül nem került sor, ennek ellenére művészete termékenyítően hatott a tízes évek végén induló Derkovits Gyulára (lásd Derkovits Gyula Este II. kat. sz. 157.) és az ún. újklasszicistákra, elsősorban Patkó Károlyra és Aba Novák Vilmosra.

      KA

  22. Kmetty János - Be !
    1. 1919-ben a nála jóval szenvedélyesebb, de szintén belső rendet kifejező Nemes Lampérth-tal együtt alkotja meg a Tanácsköztársaság leghatásosabb plakátjainak egyikét, amelyen egyetlen szó olvasható: "Be" - azaz belépni a honvédő magyar Vörös Hadseregbe.

  23. Kmetty János - Szentendrei múzsa (Önarckép )
    1. ,,A jó kép nemcsak festészet! A festő fejlődése útján, sok belsőkörülmény közrejátszása között külső hatások izgalmait is átéli.A munka az elméletek mérlege is lehet, de nem feltétlenaz, mert a munka, a saját képek maguk is teremtenek egyadott helyzetet . Amit Kmetty János sok éves tapasztalatként1972-ben feljegyezett önéletrajzában, igaznak tűnik az ezzelegy időben festett, aukcióra kerülő önarcképe esetében is.A Kék angyal című nagyszabású képéhez hasonló kompozíció,mely kései üvegablak-terveivel is rokon, több jelentésrétegegymásra rakódásából állt össze. A kép tulajdonképpen aKmetty munkásságában évtizedeken át kialakult műfaji határok,témák, modellek szintéziseként értelmezendő. Így nyeriel az önarckép poétikus, önreflexív jelentését is, s lesz méggazdagabb, még több értelmű.A miskolci kispolgári családban felnőtt Kmetty Kassán a HollósynövendékHalász-Hradil Elemérnél tanult először rajzolni,majd Pestre kerülve Szablya-Frischauf Ferenc szabadiskolájábaés Ferenczy Károly epreskerti esti tanfolyamára járt. Itt ismerkedettmeg Nemes Lampérth Józseffel, Diener-Dénes Rudolffal.S itt vált alapvető élményévé a nagybányai posztimpresszionizmus.A szellemi fordulatot 1911-es párizsi utazásanyomán élte meg. A Colarossi Akadémia diákjaként járta a múzeumokatés galériákat, Réth Alfréd és Czigány Dezső, CsákyJózsef vezették be a modern művészeket akkoriban erősen foglalkoztatókérdésekbe, mutatták meg neki Cézanne műveit, jutottel az amerikai Stein testvérek avantgárd szalonjába. ,,Párizsnekem nem utazást jelentett - írta Kmetty -, hanem a vágyaimés festőélményeim igazolását , mely egész további életétmeghatározta. ,,Új természetszemléletet jelentett ez, új ábrázolásiformát és módszert: a kubizmust. Túl az atmoszféra alkalmazásán,a síkon teret ábrázolni, színt és formát, ésszerűen. Itthon 1911-1912 között a kecskeméti, majd 1924-ben és 1929-1931 között a Nagybányai Művésztelepen dolgozott. Az 1930-as évektől egyre gyakrabban járt Szentendrére, 1945-től aszentendrei régi művésztelep tagja, sőt 1946-tól a MagyarKépzőművészeti Főiskola tanára lett, majd a festő tanszék vezetője1969-es nyugdíjazásáig. Az aukcióra kerülő kép már ebbena kései időszakra jellemző szintetikus stíluskorszakábankészült. Kmetty monográfusa, Ury Ibolya a művész munkásságábannégy fázist különböztet meg. Az elsőt a posztimpresszionista útkeresés jellemzi, a francia avantgárdra találásélménye. Ezt a két világháború közötti lírai absztrakt stílusakövette, majd a konstruktív korszak, s végül az 1960-s évekbenkibontakozó szintetikus. ,,Életműve teljesen egységes. Következetesenvégigvitt koncepciója és tudatos megoldásokraépített festészete az, amely máig a legfontosabb hazai modernekközé emeli. Nem csak a kubizmus stílusában alkotott, sőtháború utáni képeiben visszatért a kubizmust megelőző stílusokhozis, az analitikus kubizmus módszereihez mégis végighű maradt. Erről tanúskodik a Szentendrei múzsa című önarcképeis, ez a ,,gótikus katedrálisok üvegablakait idéző, keskeny,kékszínű kép , mely oly tipikussá vált kései korszakában.A Sétálók, a Szentendrei idill a hatvanas évek végén azonosprizmatikus kompozícióba rendeződtek, a táji háttér és azelőtér figurái különös térbeli kapcsolatba kerülnek a körök,háromszögek világában. ,,Szerkezeteinek sajátos lírája van. -jellemezte ezeket a műveket Csapó György - Sápadt színű képeinem szavalnak, inkább csak halkan, frázisok nélkül közölnekvalami pontosat a világról. Az 1972-73-ban kivitelezettHármas üvegablak tájképi témája jelentkezik az önarcképhátterében, a szentendrei utcarészlet templomtoronnyal. Ehhezegy Madonna-szobor modern változata kapcsolódik, s végüla festő munka közben. Mintha fiatalkori ars poetikáját fejlesztettevolna benne tovább: ,,A művész, mint érzékeny műszertudatosan és tudat alatt felérzi a mát, s érzései, világlátásaiaz alkotásban formát követelnek. Monográfusa szerintfiatalkori friss színeit utolsó ,,kék korszakában leegyszerűsített,visszafogott színvilág váltotta fel. ,,Meghatóan árva kékjeivannak, fájdalmas zöldjei, telt és tartózkodó sárgái. Csapóa kép történetét is elbeszélte a Tükör magazinban, amelyből ahátoldali ajánlás is feloldható. Nagy István színművész vásároltameg a festőtől 1972-ben, neki szól Kmetty kedves sora.

  24. Kmetty János - Csendélet
    1. A két háború közötti időszakban Kmetty János művészete is könnyedebbé, oldottabbá válik, a szerkezet súlyát ugyan ott érezzük a kompozícióin, de mivel színei kivilágosodnak, formái is légiesebbé válnak. Csendéleteinek visszatérő motívuma egy talpas tál, néhány szem gyümölcs, asztal, hosszú nyakú korsó, ezeket a motívumokat variálja. A 30-as évekből való Csendéletére a világos, már-már fakó színek és a tárgyat geometrikus elemekre bontó kubisztikus formák egyaránt jellemzőek. A rálátosos beállítás még Cézanne kompozíciós módszerét idézi, de a tömeget felhasogató geometrikus formák, az oldal- és felülnézet egyidőben egy tárgyon való szerepeltetése a talpas tálon és a hosszú nyakú kancsón egyértelműen Braque hatásáról tanúskodik.
      Deák gyűjtemény, Városi Képtár, Székesfehérvár

  25. Kmetty János - Önarckép
    1. Művészete indulástól következetesen összefonódik a kubizmus korai korszakával. A rajzon nemcsak a kubizmusnak a test és a tér alapvető szerkezeti elemeit kiemelő felfogását, de az akadémiai alakstúdiumokra alapozott anatómiai biztonságot is érezzük. Kmetty elméleti érdeklődése, fogékonysága, kompozícióinak Uitzhoz közel álló dinamizmusa a párizsi tanulmányok idején és közvetlenül utána a legerősebb. A nagyméretű, korai "Önarckép" a művész ajándéka. A kifejezés elszánt hősiessége, érzelmi telítettsége a későbbi rajzokon egyre inkább eltűnik, hűvösebbé, racionálisabbá válnak művei.
      Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  26. Kmetty János - Terített asztal
    1. Hosszú életében Kmetty mindvégig következetes maradt korai önmagához, a kubisztikus formarend teremtette szigorúan logikus, tiszta szerkezethez. A csendélet volt képeinek fő témája. A mindennapi élet tárgyain keresztül fejezte ki mondanivalóját az emberről. Terített asztal című pasztellképe zárt belső térben elhelyezett asztalt ábrázol kissé felülnézetből, némi rálátással. Ez a módszer alkalmas arra, hogy a térbeliség érzetét erősítse. Az asztal a mélység irányába fordul, az erős rövidülést ezzel egyben ellensúlyozza is a festő. Sötét, vastag kontúrvonal keretezi a formákat. Kmetty kerüli a lágy, hajlékony átmeneteket, szögletes, egymást metsző vonalrajzot szerkeszt ott is, ahol a forma lágyabb harmóniát feltételezne. A színezésnek a kompozíción belül alig van szerepe, a kép egészét egységes tónus fogja össze.
      Janus Pannonius Múzeum, Pécs

  27. Kmetty János - Gitáros csendélet
    1. Kmetty művei között külön csoportot jelentenek csendéletei, amelyeket az 1920-30-as években festett. Ezek közül kiemelkedik a hosszúkás, álló formátuma Gitáros csendélet. A nyitott ablakba állított gitár mögött egy falusi ház idillikus képe látszik.
      Türr István Múzeum, Baja

  28. Kmetty János - Nagybányai részlet
    1. Kmetty harmincas években festett világos koloritú tájképeiben ötvözi a nagybányai atmoszférikus stílust a kubizmussal.
      Ferenczy Múzeum, Szentendre

  29. Kmetty János - Szentendrei idill
    1. 1950 után Kmetty egyre jobban kötődött Szentendrére, ezt tükrözik ekkor készült képei is.
      Ferenczy Múzeum, Szentendre

  30. Kmetty János - Koncert
    1. Kmetty készített néhány többalakos kompozíciót is. A Koncert című kép középpontjában az élet fája áll, jobbra tőle zenélő ifjak, balra az őket áhítattal hallgató gyülekezet. A kép allegorikus megfogalmazása az élet szépségének és a művészet örökkévalóságának.
      Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  31. Kmetty János - Mennybemenetel
    1. A bibliai témát feldolgozó kisméretű festmény a kubizmus elemző módszerével megoldott "tanulmány". A kékes-zöldes tájban középen a háttal álló figura (tanítvány) vállán álló-lebegő Krisztus szembenéz. A kép tengelyét adó két főalak körül jobbra-balra öt-öt térdelő figura övezi a centrális motívumot. Az egész mű - a téma morális, a korban ismert és sokszor megjelenő társadalmi töltése ellenére is - inkább tisztán festészeti program: a kép síkján feszített rendbe összeépített, csak a jellegzetes szerkezeti elemekkel jelzett emberi alakok szövevénye. Nagyméretű feladat előképe, amelynek mesterségbeli tanulságai az alkotói pálya végén készült üvegablakok kompozíciós rendjében jelennek majd meg teljesen letisztult formában. A klasszikus művészet ismert témája átértelmeződik, profán, az ember által érthető törvények szerint szerveződik a "csoda".
      Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  32. Kmetty János - Nő pohárral
    1. Kmetty az 1910-es években festett néhány portrét is. Ezek egyike - és Kmetty egyik főműve - a Nő pohárral. A kép hasonlóságot mutat Uitz Béla és Bortnyik Sándor aktivista korszakának műveivel, de ugyanakkor az arc és a ruha ábrázolásában már a konstruktív szerkesztés jelei is látszanak.
      Janus Pannonius Múzeum, Pécs

  33. Kmetty János - Palettás önarckép
    1. Kmettynek is, mint a Nyolcak csoportjának, a század első évtizedében a francia művészet - Cézanne, Braque - jelenti a követendő, a honi festészetet megújító példát. De sem ő, sem mások a pályatársai közül nem jutottak el a látvány, a naturális formák geometrikus elemekre bontásáig, megmaradtak a szerkezet, a tömeg kiemelésénél, illetve a kubista és a naturális formák ötvözésénél. Kmetty esetében ez a szintézis olyan kiemelkedő művek születését eredményezte, mint a Városligeti táj (1911 k.) vagy a Nő csészével (1916). Szinte önálló témaként tárgyalhatók életének különböző szakaszaiban készült önarcképei. Közülük egyik korai az Önarckép palettával. A sötét, szürke-fekete háttérből egy tömbből kifaragva jelenik meg a festő félalakos, háromnegyed profilból ábrázolt portréja. A kék kabátos figura kezében tartja a palettát és az ecseteket - a szakma attribitumait -, és szigorú tekintettel néz a szemlélőre. A kemény pillantás, az erős áll, a markáns orr és az orrtól lefutó, kihangsúlyozott ránc a meg nem alkuvó ember ismertetőjegyei.
      Deák gyűjtemény, Városi Képtár, Székesfehérvár

  34. Kmetty János - Aranykor (Forrásnál)
    1. A tízes évek magyar festészetének progresszív irányvonalát kevés mű reprezentálja hitelesebben és több tanulságot felvetve, mint Kmetty János Aranykor című alkotása. Elegendő a Magyar Nemzeti Galéria aktuális - Árkádia tájain című - kiállításán látható klasszikus ihletésű Aba-Novák vagy Szőnyi képekre utalnunk, vagy felidéznünk Derkovits Koncert című kompozícióját, hogy felbecsüljük Kmetty művének kivételes jelentőségét. Nem csupán az életmű korai szakaszának összegzője, de úgy ad hiteles képet születésének korszakáról, hogy közben feltárja a benne asszimilálódó kortárs törekvéseket, láthatóvá teszi az évezredes művészi hagyomány inspiráló elemeit és kijelöl egy messze futó utat, melyet magyar művészek tucatjai követtek évtizedeken keresztül. Kmetty klasszicizáló korszaka az I. világháború Budapesten töltött éveire esik, de azok az impulzusok, melyek eszmei és formai téren inspirálták - s melyekről vizsgált képünk is tanúskodik - elsősorban Párizsban érték. 1911-ben közel fél évet töltött itt, alaposan tanulmányozta nem csupán a kortárs művészet eredményeit, de a múzeumok, elsősorban a Louvre kollekcióit is. "Megnéztem mindent, amit csak látni lehetett, s egyebet sem tettem, csak néztem, hogy valóban lássak, és lassan megláttam a fonalat a legrégibb művészetektől a legújabbig. Fonalat, mely minden idők művészetének lényege, bármely formai megjelenésű legyen is az." Kmetty szisztematikus, kutató alkata nem elégedett meg Párizs modernségének befogadásával: szintetizálni akarta a régit és az újat, időtálló, "nagy" mű megalkotásának igénye hajtotta. Felfedezte Cézanne festészetét, aki az impresszionizmus pillanatnyiságával szemben a múzeumok világának idő által megnemesedett művészetét kínálta számára. A kor legbővebb Cézanne anyagát felvonultató Pellerin-gyűjtemény meglátogatását még a több mint 60 év elteltével született önéletrajza is a reveláció erejével idézi fel. "A kollekció felemelő volt, a Nagy fürdőzőkkel és a többi remekkel. Azt a meghatottságot, ami eluralkodott rajtam, szavak nem világíthatják meg. Még ma is ott vagyok néha a villa lépcsőházában, a hall szerű teremben, a szobákban a képek között." Cézanne és a kubisták, elsősorban Picasso munkásságának mély megértését Kmetty számára a Nyolcak itthoni kiállításai és elsősorban Kernstok elméleti előadásai alapozhatták meg. A művész - érvelt Kernstok 1910-ben - hiába próbál versenyre kelni a természettel ha célja a puszta ábrázolás. A körülötte lévő világot tehát nem lefestenie kell, hanem vele egyenértékű, öntörvényű világot, önálló kompozíciót kell alkotnia. "Nem tudományt a festésbe, nem érzések játékát, hanem igenis értelmet a festésben, fegyelmezett emberi agymunkát?" Ez a fegyelmezettség, logika és megfontoltság jellemzi az Aranykor minden részletét: a kiérlelt kompozíciótól kezdve az önmagába zárt, egységes szimbólum rendszerig. Kmetty festménye az eszményi Árkádiát idézi meg, a korszak vágyódását fejezi ki az elveszett paradicsom iránt. A diszharmonikus külvilágban a harmónia utáni vágy, az ideális létezés ábrándja alakította ki a XIX. század utolsó harmadában a klasszicizmusnak ezt a sajátos ágát. Első művelője a német Hans von Marées volt, hatását főleg Kernstok és a Nyolcak más tagjai közvetítették Magyarországra. A francia Puvis de Chavannes vagy éppen az idilli, árkádiai világot a déltengeri szigeteken kereső Gauguin művészete is illusztrálja az "aranykor-nosztalgia" elterjedését. Kmetty festményén a formai és gondolati előzmények múltba vezető fonalának követésén túl az összetett, egymásba kapcsolódó jelentésrétegek felfejtése is izgalmas kihívást jelent a néző számára. A képen szereplő hangsúlyos aktok a századfordulót követő első évtized festészetének egyik jellegzetes sajátságára hívják fel a figyelmet. Az újat kereső művészek a közvetlen elődök elleni lázadás képi eszközeként fordultak a tájban elhelyezett meztelen emberi testhez, hiszen e téma ellentétes minden hétköznapisággal, élesen szemben áll az impresszionisták azon doktrínájával, hogy a festő célja ne legyen több a környező mindennapi valóság puszta ábrázolásánál. A művészet újra fogalmakkal, megszemélyesítésekkel kezdett dolgozni, s érthetően ehhez elsőként az akt ábrázolása kínálkozott tökéletes eszközül. Nem véletlen, hogy a modern festészet megszületését is két, 1907-ben elkészült akt kompozícióval szokták jelölni: Matisse Kék akt és Picasso Avignoni kisasszonyok című művei az impresszionizmust követő, megújuló művészet kiindulópontjai. A tájban zenélő aktok kompozíciója a reneszánsz művészet néhány klasszikus alkotását, például Giorgione Louvre-ben látható - s nyilván Kmetty által is megcsodált - Koncert a szabadban című képét, s rajta keresztül számos antik előzményét is felidézi: római szarkofágok meztelen bacchánsnőit, vagy akár Ovidius és Vergilius irodalmi hagyatékát, az aranykor mítoszát, az árkádiai költészet elemeit. Ember és természet összhangja, a zenében megnyilvánuló harmónia és totalitás jelenik meg a képen, s mindez egy tovafolyó patak partján, mely lehet az élet forrása, s az örökké haladó, de soha el nem múló idő jelképe is. A meztelen emberi test Kmetty képén ugyanúgy jel és jelkép, mint akár Kernstok lovasai vagy Pór Krisztusa a Hegyibeszéd középpontjában. De nála nem az aktivizmus robbanó energiája, a világmozgató új ember ideálképe dominál, sokkal inkább a zenei harmónia olyan képi metaforáira asszociálhatunk, mint Matisse korszakos műveire, a Táncra és a Zenére vagy a már említett Giorgione festményre. Az Aranykorban nem csupán az ábrázolás formai elemei szakadnak el, illetve emelkednek fel a látvány puszta ábrázolásától, de a festmény színkompozíciója is szimbolikus. A mindent magába foglaló zöldes-kékes tónusharmónia egy, a realitásnál, a primer tapasztalatnál tisztább, fennköltebb törvények által igazgatott univerzum ideális felületét színezi. A kék szín a modern kor művészetében éppen Kmetty nagy ideáljánál, Cézanne-nál mutat túl először puszta valőr-értékén, s legismertebb szerepét Picasso kék korszakában tölti be. Az évezredes tradíciók szerint mindig a romlatlant, a tisztát, az eszményit jelenítette meg, talán az égbolt kékjének örökké csábító és lenyűgöző volta miatt. Ám ez csupán az Aranykor egyik értelmezési szintje. Kmetty tízes években készült akt kompozíciói figyelmeztetnek arra, hogy festőjük vonzódott a bibliai, mitológiai témák felé. Az 1913-as Mennybemenetel, a két-három évvel később született Hegyibeszéd, vagy a kép centrumában az első emberpárt ábrázoló Koncert című festmény illusztrálják, hogy Kmetty szívesen töltötte meg vallásos, transzcendens utalásokkal antik hangulatú árkádiai tájait. Vizsgált képünk centrális figurája azonban nem a keresztény, inkább az ókori görög kultúra világát idézi a néző elé. Az ábrázolás számos eleme azt valószínűsíti, hogy a mitológia Apollónja tűnik fel a mű központi alakjaként. Zeusz fia a múzsák, a zene és a költészet kanonizált pártfogója, sok más tulajdonság mellett a józanság, a rend és a mértéktartás megtestesítője. Az antik görög szobrászat által megteremtett tökéletes, matematikai arányokat kifejező fiatal férfi alakjának képi hagyománya az évezredek során hordozójává vált számos, gyakran élesen különböző tartalmaknak: ezért is asszociálhatunk Kmetty festményét szemlélve a Parnasszuson álló Apollón mellett az ítélő Krisztusra (Michelangelo Utolsó Ítéletére), Ádámra és Évára, vagy éppen a XX. század elejének cselekvő, új emberére. De kompozícionális hasonlóságok alapján szoros kapcsolatot találhatunk akár Cézanne örök nőiességet dicsőítő festményével is. Kmetty a szinte tökéletesen szimmetrikus elrendezéssel, az átszellemített, absztrahált színvilággal, a tömegre, a konstrukcióra koncentráló festői formálással teremti meg képének jelképszerű tömörségét, időtlen hangulatát. Tudatos képi idézeteivel, mint a Tiziano Vénuszaira emlékeztető fekvő női akttal, vagy a reneszánsz festményeken gyakran feltűnő, a nézőnek hátat fordító zenélő figurák szerepeltetésével tovább hangsúlyozza művének valóságtól elszakadó, eszményi atmoszféráját. A festmény igazolja Kmetty és társai - többek között Nemes Lampérth és Uitz - törekvéseit, melyet 1917-es kiállításuk katalógusában szögeztek le: csoportjuk a kubizmus alapelveire támaszkodva kívánta megtenni "az első döntő lépést a 20. század nagy monumentális művészete felé." Az Aranykor kivételes jelentőségű alkotás. Nem pusztán az életmű egyik legfontosabb - az ismeretlenségből felbukkanó - darabja, de a 10-es évek modern magyar festészetének is kiemelkedő reprezentánsa. Számot ad a történeti hagyomány inspiráló erejéről, a reneszánszon átszűrődő antikvitástól egészen Cézanne vagy Picasso művészetéig. De önmaga is messze vezető tradíció forrásává válik: Derkovits vagy a Szőnyi-kör művészeinek munkásságában jelentkezik hosszan tartó ihlető ereje.

      Irodalom:
      Ury Ibolya: Kmetty János. Budapest, 1979.
      Kmetty János: Festő voltam és vagyok. Budapest, 1976.
      Körner Éva: Derkovits Gyula. Budapest, 1968.
      Szabó Júlia: A magyar aktivizmus művészete 1915-1927. Budapest, 1981
      Árkádia tájain. Szőnyi István és köre 1918-1928. MNG kiállítási katalógus. Budapest, 2001.
      MP